| Douwe Draaisma - Metaforamasina Az emlékezet egyik lehetséges története |
|||||||
![]() |
Az emlékezet halandó voltából fakadó mulandóság ellen mesterséges emlékezetek kifejlesztésével védekezünk. A legösibb emlékezötehetséget helyettesitö eszköz az írás: az ókorban agyag- vagy viasztáblákra és papiruszra, a középkorban elöbb pergamenre és fóliánsra, késöbb papírra írtak. Ezek az írófelületek alkalmasak voltak a legkülönfélébb rajzok, ábrák: képírás, térképek, portrék rögzitésére is. A képek mechanikus rögzítésére 1893-tól, a fényképezéssel gyorsan finomodó müvészi emlékezettel rendelkezett az emberiség; 1895-töl, a cinematográfia, a mozgófénykép feltalálásával lehetségessé vált a mozgókép rögzitése is. A hangfelvételt, amiröl már évszázadok óta álmodozott az emberiség, Edison 1877-ben szabadalmaztatott fonográfja tette lehetövé. A szemünkkel és fülünkkel felfogható dolgok tárolására korunkban számtalan külsö memória áll rendelkezésre. Ezek a mesterséges emlékezetek nemcsak támogatják, tehermentesítik, söt olykor még helyettesítik is a természetes emlékezetet, hanem formát is adnak az emlékezésröl és a felejtésröl alkotott elképzeléseinknek. Minden idöben az emlékezötehetséget helyettesítö eszközök gondoskodnak azokról a kifejezésekröl és elképzelésekröl, melyek segitségével saját emlékezetünkröl gondolkodunk. |
||||||
| Back to Books | |||||||
|
Publisher:
Typotex Budapest |
|||||||
![]() |
||